„Atti, fektessünk!” - ez a hangsúly, a meleg, kedves, fáradtságot jelző mondat egy életre belémégett. Viki, a kilencgyerekes anyuka számomra döbbenetes volt. Innen, három gyerek távlatából szemlélve a családot a több órás forgatás alatt végig egyik ámulatból a másikba estem. A humor, a vágható szeretet, a mégis végtelenül őszinte, árnyoldalakat beismerő és azt is elfogadó környezet szemmel láthatóan paradicsom a gyerekeknek.
Persze nincs kétségem affelől, hogy ha pár év múlva a most kiskorúakat kérdezem, akkor tudják majd sorolni a nagy család, a sok testvér árnyoldalait is, de valahogy mégis úgy érzem, hogy egy olyan gyerek nem fog egetrengető problémákkal pszichológusokhoz járni, akinek az anyja képes arra, hogy valódi türelemmel, elfojtott düh nélkül elfogadja, hogy egy sima hétköznap este – mikor másnap iskola, mikor korán kell kelni, mikor fáradt leszel, mikor mi lesz a többi kb. kétszáz foggal - a kilenc gyerekéből egy 27 percen keresztül mos fogat csak azért, mert olyan kedve van - máshogy fogalmazva: mert az valamiért fontos neki ott és akkor.
Utolsó kommentek